A Hermons indulása főleg a sokat éneklő, muzsikáló családi háttérnek köszönhető. Édesanyám a nagytarcsai gyülekezet kántora volt, és vezette az énekkart. Nagyanyám a délutáni vecsernyéken orgonált. Édesapám szeretett énekelni és énekeltetni. Az esti áhítatokon mindig többszólamú kórussá váltunk.

Eleinte a Halleluja dalait gitárosítottuk meg, majd 1965 adventjére az „Ó, mennyi szív vár” és az „Új reménység” című énekkel szolgáltunk. Ez utóbbinak – a „Bábel tornya” cíművel együtt – édesanyám, Győri Jánosné írta a szövegét.
Nem véletlen, hogy a zenekar elnevezése is rokontól, pontosabban a nevelésünkben sokat segítő nagymamánk, özvegy Gáncs Aladárné gondolataiból pattant ki, miután sokat ostromoltuk azzal a kéréssel, hogy adjon nevet a bandának. Ő választotta aztán a 133. zsoltárban szereplő Hermón nevet.